Orbanisztán

Orbanisztán

Orbanisztán

2018. július 23. - BódogBéla

Jövőre lesz a 30. évfordulója annak, hogy megváltozott valami a politikai berendezkedésünkben. A változás alatt mindenki mást ért, főleg a politikusok. Direkt nem írom le az elcsépelt kifejezést, tudjuk, unjuk. Nyolc éven keresztül lopták szét a komcsik az országot a gyenge kezű Antall és a rafinált Horn kormányzása alatt. Ekkor következett be a Magyar politikai élet első bomba meglepetése, ami a mai napig meghatározza az életünket. Elkezdték felhúzni Orbanisztánt.

Bármennyire meglepő, az alapkövet nem a FIDESZ, hanem a mamelukok rakták le, a jól ismert nagy, öreg MSZMP-sek. Jól irányzott bolsevik módszerrel nem a szervezetet támadták, hanem a kevésbe védhető személyt, a fő ideológust, a vezért. Felépítettek egy idolt, amire rámérhettek minden verbális korbácsütést, melyen a hatalmuktól megfosztottak, elkeseredésükben és félelmükben, zsigerből levezethették dühüket. Immáron – megengedhetetlenül - más is hozzáfért a húsosfazékhoz, nem csak Kádár gyermekei. A gazdasági mutatók felíveltek és az Euró bevezetésének dátuma is körvonalazódott. Négy év kormányzást követően mégsem lett Well Done, Happy end és az Ezüst hajó elsüllyedt. Bármennyire is sikeresen kormányzott Orbán, Ron Werber és a gyűlöletkampány elsöpörte. A baloldal vérszemet kapott.

Medgyesi nyitotta meg az utolsó aranykor lehetőségét a levitézlett nyugdíjasok előtt. Testén keresztül adott utat a politikai ámokfutás magas iskolájának. Gyurcsány személyében teljesedett ki a baloldal önnön valójában. Ez a korszak rántotta le a leplet a valódi kommunisták és a kádári szakértelem igazi arcáról. Felismerhetővé váltak a módszerek és az a kontárság, ami csak egy pszichopata bolsevik agyában áll össze valódi tudássá.  A szakértői kormányok, az államcsőd közeli állapot, a káosz és fejetlenség bizonyította, hogy a baloldal kielégítő működésére csak akkor van esély, ha ott állnak mögötte temérdek számban a szuronyok. Megszokták, hogy a ceaușescui tudományos intelligencia és a gátlástalan tivornyázással duzzadtra ivott máj elég egy ország irányításához. Ennyit tudtak, de azt bármikor. Fletó igazi reneszánsz emberként visszanyúlt a gyökerekhez. Eközben a háttérben sötét felhők gyülekeztek, a NER rendszerét egységbe kovácsolta a baloldal. Látványos akciókkal mutatták be, hogy mi vár a polgárosodni vágyó középosztályra, ha nem képes tigris módjára elugrani a gumilövedékek elől vagy nem szokja tüdeje korlátlanul a könnygázt. A felvilágosodáshoz Demszky húsz éves kutyaszarral pingált, omladozó és élhetetlen belvárosa, porladó műemlékeink, a lepusztultság lehangoló látványa szolgált díszletül. Közben Kovács, Lendvay és tettestársaik napi rendszerességgel oltották belénk, hogy az egész Orbán műve. Ha hatalmon van azért, ha nincs akkor meg azért. Az idol mindent meghatároz, tehetetlenek és kiszolgáltatottak vagyunk neki. Közben nem vették észre, hogy mindezzel a néptömegek agyában saját balfékségük ellenpólusát építik fel. Az alternatívát, amitől annyira rettegtek. Ebben az időszakban – és azóta is - annyiszor hallottuk ezt a nevet, hogy képtelenek vagyunk tőle elvonatkoztatni. Az ördögi terv, amivel a FIDESZT fejénél fogva teszik majd hűvösre az eseményekkel együtt új dimenzióba került. Lendvay harsány és szűnni nem akaró Orbánozásából egyre inkább kisejlett, hogy Viktor és az ostoba, lázongó nép egy és ugyan az. Orbánban mindenki magára ismerhetett, akit megsértett, átvert vagy szemen lőtt egy magasan képzett szocialista szakértő. Az sem esett le nekik, hogy a hitelesség, ami korábban szurony képében rajzolódott ki a közéletben, most pusztán a teljesítmény és pénztárca méret révén jeleníthető meg. Ha valamit visszaadtak volna legalább, vagy egyezkedni tudnak egymás közt, másképp alakult volna. Ám mértéktelen kapzsiságukban még erre sem ügyeltek. A gátlástalan Hagyó és Hunvald esete is ott állt bizonyítékképpen. Inkább torkon szúrják egymást egy Nokiás dobozzal, csak más ne kapjon a koncból. A vörös báróról, Gyurcsányról mindenki tudta, hogy az Apró család strómanja, milliárdokat sikított „törvényesen”, miközben a másik oldalon lecsengtek az ügyek, melyek volumenben is jócskán elmaradtak ezektől. Persze, erről is Orbán tehetett, azaz a hülye magyar.

Orbán már volt Orsós cigány, elmebeteg, asszonyverő, kis Hitler. Gyakorlatilag minden, amivel embert alázni csak lehet. 2006 és 2009 között azonban felsejlett, miről van szó. Nem Orbán a lényeg, hanem a lakosság, a zemberek, a nép. A bőrükre megy a játék. Már nem mindegy melyik kormány kerül hatalomra, mert nem csak a színek meg a nevek változnak. Nem mindenki lövet közéjük és nem mindenki adja el őket gátlástalanul a banki hitelezőknek.

Orbánban tehát az ellenkező, a jót, a baloldali értékeket elfogadni képtelen magyarok testesülnek meg. Orbán mi vagyunk, akik nem azonosultunk a nyolc baloldali évvel, ami a legsötétebb időszaka volt az új korszaknak. Orbán minden magyar, aki hallani sem akar a szocialistákról, a szemkilövetésről, az állami káoszról, a jól látható belső, hatalmi acsarkodásról, a szakszerűség hiányáról, a folyton emelkedő hitelkamatokról.

A módszer annyira kézenfekvő, hogy a józanságát ciklusokon keresztül megőrző Jobbik is belesétált a baromságba. Vona mindenáron győzni akarása elvette az eszét. Annyira belehajszolta magát – vagy a környezete tette ezt vele – a mindent vagy semmibe, hogy elhitte, a vezértámadás bejöhet. Az sem esett le, hogy csupán egyszer, 2002-ben járt sikerrel. Meggyőződésem, hogy azok etették meg vele, akik pont a Jobbik elnök bukására játszottak.

Jelenleg a baloldali - vagy nevezzük ellenzéki - értelmiségnek az itthon már jól bevált taktikát külföldre is exportálja. Az Orbánozást ha nem is világ-, de európai szintre terjesztették ki. Orbánnak aposztrofálják azokat, akik az új, Mekka felé forduló, merkeli európai eszméket elfogadni képtelenek, renitens magatartást tanúsítanak. Akik tagadják a nyitott társadalmak kötelező PC értékét vagy bénák megpillantani a szuicid értékeket. Kis országokban Ilyen nincs. Nem váltak kialakult izmussá, csak nálunk. Hungarikum. Tramp, Putyin, Merkel és Orbán nevét emlegetik a sajtóban is. Ficóéból, Kolinda Grabar-Kitarovicéból, Babišéból nem lett zászló. Naggyá tették, naggyá tettek minket.

Az orbanizmus leghatékonyabb előremozdítói azok, akik a leginkább tagadják. Tőlük hallani, ők sulykolják a legtöbbször. Mivel pont olyan jól alkalmazzák, mint a mozgalom kommunista alapítói, így napi szinten építik tovább. Nem csupán Orbán és klikkje kicsinálására ácsingóznak, hanem azokéra a magyarokéra is, akik rájuk szavaztak, a kétharmadéra. Számukra elviselhetetlen, hogy ne ők kormányozzanak kisebbségből. A kétharmad nem más, mint penetráns lábszag, ami a zemberek szavazataiból árad. Pedig, még azt is képtelenek felfogni, hogy a bűz a saját cipőjükből jön.

süti beállítások módosítása